A metafizika szó a görög 'ta meta ta physika' kifejezésre vezethető vissza, aminek két értelmezési szintje lehetséges: 1) a természeten 2) a létesülteken túliakra vonatkozik. 1) A természet (természetiek) a tradicionális értelmezésben a megnyilvánuló lét individuális, alaki területét öleli fel, amely a legdurvább felosztás szerint a korporális (testi) világ, illetve a szubtilis (lelki) világ együttesének felel meg. A tudatállapotok szintjére vetítve természeti mindaz, ami az ébrenléti, illetve az álomállapotban nyilvánulhat meg. A természet mindazoknak a körét jelenti, amelyek a térrel, az idővel és az állagiság bármilyen formájával valamilyen kapcsolatban állnak. Természeti az elemek tradicionális teóriájában szereplő föld, a víz, a tűz, a levegő, az éter; mindaz, ami szagolható, ízlelhető, látható, tapintható és hallható. Ide tartozik a 'benső érzék', a 'mentális képesség', az individuális alaki gondolkozás, a memória, az imagináció, a ki- és belégzés, az emésztés és minden mozgás. 2) A létesültek (létezők) körébe az említetteken túlmenően a nem alaki vagy alakon túli megnyilvánulás tartozik, ami egyrészről már univerzális rendű, másrészről még exisztenciális. A magasabb szintű értelmezés szerint - metafizikai az Egyetemes Lehetőség nem megnyilvánuló univerzalitása, őseredeti, értelemfeletti tudást jelöl.