Mezopotámia: sumerok, babilóniaiak, asszírok
A mezopotámiai civilizáció a Tigris és az Eufrátesz folyók között alakult ki; területe sztyeppés, félsivatagos. A mai Bagdadban (Babilon romjaitól 110 km-re északra) a középhőmérséklet közel 23C; a csapadék éves mennyisége 150 mm. Ezzel szemben Mezopotámia északi részén elterülő Moszulban, az ókori Ninivéhez közel, az évi közepes csapadék közel van a 400 mm-hez. A sumer hitvilágban a hatalmas Enlil mellett az időjárást más, az isteni hierarchiában alacsonyabban elhelyezkedő istenek is irányították. A mezopotámiai vallás egyik legérdekesebb része a vízözön legendája. A történet Gilgames eposzában található meg, amelyet a harmadik évezredig visszanyúló sumer szájhagyományok alapján ismeretlen akkád költő állított össze. A történet a később íródott Bibliából közismert (Mózes I, 7:4). A különbség az, hogy az eposzban Enlil (és más istenek) sújtják vízözönnel a bűnös emberiséget, és a kiválasztott embert nem Noénak, hanem Utanapistimnek hívják.

Anatólia: a Hettita Birodalom
A hettiták birodalma kevésbé ismert, mint az Asszír Birodalom. Fővárosukat, Hattusát, csak 1907-ben tárták föl (Hattusa a mai Bogazkale falu közelében fekszik, Ankarától 150 km-re keletre). A magukat Hatti ország fiainak nevező indoeurópai nép az i. e. 2. évezred elején érkezett Anatóliába, azaz Törökország ázsiai részébe. Anatólia tengerszint feletti magassága 900 m, Ankarában az évi középhőmérséklet 11,5C, de az évi ingás meghaladja a 23C-t. Ankarában az éves csapadékmennyiség 348 mm. A birodalom szívében a nagy vallási központban Arinnaba, egy napi járásra a fővárostól, Hattusától az istenek hierarchiájának legfelső szintjét a napistennő (Wurusemu) és az időjárás-isten, Taru foglalta el.

Egyiptom
Az afroázsiai (sémi-hámi) nyelvcsaládhoz tartozó egyiptomi nyelvet beszélő népek a harmadik évezred kezdetén alkottak először egységes államot, amikor Alsó- és Felső-Egyiptom egyesült. Egyiptom keskeny tengerparti területén szubtrópusi sztyeppéghajlat uralkodik, maximálisan 200 mm-es évi csapadékmennyiséggel. Alexandriában a középhőmérséklet 21C, az éves csapadékmennyiség 194 mm. Asszuánban az éves középhőmérséklet meghaladja a 26C-t, és egy év alatt átlagosan 1 mm csapadék hullik! A Nílus mentén észak felé haladva a csapadék mennyisége valamelyest növekszik, és Kairóban eléri az évi 22 mm értéket. Eső tehát az ország nagy területén gyakorlatilag nincs, (talán) ezért a bonyolult egyiptomi mitológiában esőisteneket nem is nagyon találunk.

Perzsia
Az indoeurópai perzsák (és médek) az i. e. 2. évezred végén érkeztek Irán jelenlegi területére. A hatalmas Perzsa Birodalmat az akhaimenida uralkodóház első tagja, Nagy Kürosz hozta létre az i. e. 7. században. Az utolsó óperzsa király i. e. 330-ig uralkodott. Perzsia (a mai Irán) területének túlnyomó részét a Elburz és Zagrosz alkotta háromszögben elhelyezkedő Perzsa-medence foglalja el, amelynek magassága sok helyen meghaladja az 1000 m-t.  Az éghajlat nagyon szélsőséges, így Teheránban (magasság közel 1200 m), ahol az évi középhőmérséklet 16C, az átlagos évi ingás megközelíti a 27C-t. Az évi közepes csapadékmennyiség 229 mm, ami az év folyamán nagyon egyenetlenül oszlik el. Az ősi perzsa mitológiában, amelyet Zoroaszter rendszerezett és helyezett új megvilágításba, a szélnek és az esőnek külön istensége volt. Így Váju a szélisten, aki a felhőkkel az éltető vizet hozza, és Tistrja az esőisten, aki a szárazság démonával, Apaosával állandó kozmikus harcot vív. Tistrja jóindulatú isten, hiszen eljövetele, a várt eső, mindig örömöt jelent. Ő az első, ragyogó csillag, a vizek magja és a termékenység forrása.

Aztékok
A mezoamerikai, ún. prekolumbián vallások kultusza időben jóval későbbre tehető, mint a közel-keleti vallásoké. Az azték birodalom csupán a 14. században alakult ki. Fővárosát Tenochtitlánt (a mai Mexikóváros) a Texcoco-tó szigetein 1325-ben alapították. Mexikónak az a része, ahol az Azték Birodalom létezett, elsősorban hegyvidék és fennsík. Északról dél felé haladva a csapadék évi mennyisége 250-500 mm-ről 500-800 mm-re növekszik. A Mexikóvárostól északnyugatra, több mint 2000 m-es magasságban fekvő Guanajuatóban az átlagos hőmérséklet 18C, míg a csapadék mennyisége évente 683 mm. Az Azték fővárosban lévő Nagy Templomot az ősi hadisten mellett Tlalocnak, az esőistennek szentelték. Tlalocot sokszor darutollas fejdíszben, egyik kezében pajzzsal, a másikban villámmal ábrázolták. Az azték hagyomány szerint az emberek a földet és javaikat az istenektől kapták. Ezért állandóan fizetni kell nekik, ki kell őket engesztelni, hogy kegyeiket ne vonják meg.

Maják
A maják a mai Mexikó, Belize, Guatemala és Honduras területén i. e. 2000-ben már megjelentek. A maják területe lényegében két környezeti zónára osztható: a síkságok és a magasföldek zónájára. A két zóna közötti választóvonal 1000 m-es magasságra tehető. A hőmérséklet ennek megfelelően változik. Így a Yucatán-félszigeten 22 m-es magasságban fekvő Meridában a középhőmérséklet közel 26C, míg Guatemala városában 18C. A kedvező légáramlások miatt a Csendes-óceán és a Karib-tenger partjai csapadékosak. Így a Yucatán-félsziget keleti partjainál fekvő Cozumel szigetén az éves csapadékmennyiség 1553 mm. A félsziget északnyugati részén azonban kevesebb eső hullik. A hegyek áramlásnak kitett része általában csapadékos, (így a Chiapas-hegységben elérheti az évi 3000 mm értéket is. A maja istenek panteonja lényegében hasonló volt, mint a toltékoké illetve az aztékoké. A maja főisten Itzamna volt , aki a nap, a föld és az eső istene volt (az itz szó könnycseppet, de esőcseppet is jelent). Manapság legismertebb maja isten azonban Chac (Chaac). Ő küldte az életet adó esőket, fenntartva az életet.