IVOVIZ.HU
A fenntartható és egészséges ivóvízellátás alternatív tudományos nézeteinek Ön az egyik legismertebb, elismertebb kutatója és hirdetője. Mit jelent Ön szerint a "fenntartható ivóvízellátás" és az "egészséges ivóvízellátás"?
Országh József
Bevezetőben könnyebb arra a kérdésre válaszolni, hogy mi a nem fenntartható ivóvízellátás: az, amit ma Európa szerte alkalmaznak. A fenntartható ivóvízellátás előfeltétele jogi természetű. Akkor teremtjük meg ennek feltételeit, amikor minden ivóvizet szolgáltató műszaki megoldás egyenlő jogi, szabályzati és adópolitikai esélyekkel indulhat a fogyasztó ellátására. Ma az ivóvízellátás kevés vállalat majdnem kizárólagos monopóliuma, annak ellenére, hogy a városi vízellátás elvileg "közületi" természetű. Vízpolitikában ma minden a központosítás felé halad, ami az un. "centralizált" műszaki megoldásokra korlátozza a lehetőségeket, bár hosszútávon kimutathatóan ezek a legdrágábbak és a legkevésbé hatásosak.
Vízpolitikai téren jellegzetes példának Franciaországot említeném. Ebben az országban a központi vízelosztó hálózatra való csatlakozás kötelező még akkor is, amikor a fogyasztó ezt nem igényli vagy nem óhajtja. Ott, ahol nincs vízelosztó hálózat, az illetékes hivatalnokoknak törvényileg joguk van magánlakásokban és házakban a választópolgár asztalán a poharában lévő víz tartalmát ellenőrizni. Ez a magánéletbe való alkotmányellenes beavatkozás. Érdekes megjegyezni, hogy ezzel párhuzamosan a kábítószerek kis mennyiségben való házi, legális birtoklásáról, pontosan a magánélet tiszteletben tartása ürügyén nyilvánosan beszélnek.
Ha a fenntartható ivóvízellátást csak a műszaki és tudományos oldaláról nézzük, a derűlátásra minden jogunk megvan. A fent említett jogi esélyegyenlőség biztosításával igen jelentéktelen befektetésekkel néhány év alatt bolygónk minden lakója igen jó minőségű ivóvízhez juthatna kielégítő mennyiségben. Erre a nem központosított, olcsó műszaki megoldások már léteznek, de a törvények sajnos csak a vízellátásban érdekelt vállalatok műszaki megoldásait részesítik előnyben.

IVIOVIZ.HU 
Munkája során éltető víz, bio-kompatibilis ivóvíz elnevezést használ. Mire utal a megnevezésben?
Országh József
Az "ivóvíz" egy jogi fogalom. Egyre több megfigyelés arra utal, hogy a törvényesen "ivóvíznek" minősített víz fogyasztása, használata bizonyos esetekben, hosszútávon egészségkárosodáshoz vezethet. Legjobb tudásunk szerint javasolhatunk olyan minőségi előírásokat, amelyek hosszútávon sem károsítják az egészséget. Ez adja, az un. "éltető víz" fogalmát. Érdekes megjegyezni, hogy az éltető víznek előírt feltételek egyes esetekben szigorúbbak, más esetekben lazábbak, mint az "ivóvíz" törvényes előírásai.

IVOVIZ.HU
1969-ben az Université Libre de Bruxelles egyetemen lett a kémiai tudományok doktora. Mi vezette a kutatás kezdetén?
Országh József
Doktori dolgozatom elkészítésénél sokat foglalkoztam a vizes oldatok elektrokémiájával és termodinamikájával. Lucie de Brouckere elektrokémikus laboratóriumában dolgoztam, aki Pourbaix professzor nyomdokain haladva "érezte" azt a meglepő tényt, hogy a proton- és elektroncserés vizes reakciókat azonos, általánosított matematikai egyenletekkel lehet leírni, bár ezeket nem találta meg. Ezeket nekem adatott megtalálni húsz évvel később. Már az ötvenes években, Pourbaix és de Brouckere ismerték Louis-Claude Vincent-t, a bio-elektronika atyját, és nagyon tisztelték. Elméletét helyesnek tartották, csupán kísérleti ellenvetéseik voltak Vincent tudományos munkáit illetően. A korabeli redox elektródok csak igen nagy kísérleti óvatossággal és körültekintéssel adtak ismételhető és elméletileg használható eredményeket. Vincent munkáival közelebbről én csak jóval később ismerkedtem meg. Amikor első ízben egy bio-elektronikai tudományos találkozóra meghívtak Franciaországba - ahol munkáimat ismertettem - Vincent már halott volt, így nem volt szerencsém vele találkozni.

IVOVIZ.HU
Negyvenévi tudományos kutatómunka után hogyan látja a tudomány és a társadalom kapcsolatát?
Országh József
Ez egy igen bonyolult kérdés, aminek a kifejtése több helyet igényelne. Az elmúlt negyven évben sokat változott a kettő közötti kapcsolat, a tudományos dolgozók hivatástudata is. Igen kevés kivétellel a hivatásból foglalkozás lett. A leglényegesebb változás talán az alapvető tudományos kutatás anyagi támogatása terén következett be. A laboratóriumokat fenntartó támogatást az állam (a társadalmi közösség) fokozatosan a magán cégeknek engedte át. Ez serkentőleg hatott az olyan területek fejlesztésére, amelyeknek az alkalmazása közvetlen hasznot hozott az érdekelt cégeknek. Ennek ellenére, ha az alapvető kutatás kissé háttérbe szorult is, szerencsére nem sorvadt el. A baj szerintem más szinten van. Bár ennek sokszor nincsenek tudatában, a tudósok elvesztették döntési és főleg kifejezési szabadságukat: a valóságban csak azt kutathatják, csak azt írhatják és mondhatják, ami a kutatásaikat pénzelő vállalatoknak kedvező. Az a tudós, aki olyan eredményeket talál és mer közzétenni, amelyeknek az alkalmazása a már szabadalmaztatott műszaki megoldásokat félreteszi, és kevesebb hasznot hozó, olcsóbb, egyszerűbb és hatásosabb megoldásokkal helyettesíti, nemcsak a saját, hanem munkatársainak is a karrierjét veszélyezteti. Erre egy jó példa a háztartási szennyvizek tisztítása. A ma általánosan elfogadott és mindenütt alkalmazott műszaki megoldások környezeti behatásai igen jelentősek. Bármennyire is furcsán hangzik, a hagyományos értelemben vett városi víztisztítás a környezetre közel sem olyan kedvező, mint ahogyan azt a legtöbb szakember hiszi. Ezeket a szennyvizeket nem tisztítani kellene, hanem megfelelő - ma már ismert, bár tiltott - kezelés után a talajba visszavezetni. Ezzel a decentralizált magyar technológiával Magyarországon is milliárd eurós nagyságrendű költségmegtakarítást lehetne megvalósítani, magasan hatásosabb környezetvédelmet biztosítva. A valóságban ennek a technológiának a széleskörű alkalmazása csak a kis magyar vállalatoknak és munkavállalóknak kedvezne. Nagyméretű víztisztító állomásokat gyártó és a csatornahálózatot kiépítő vállalatok ezzel igen jelentős profitról esnének el. Az ügynek az a legérdekesebb része, hogy az említett magyar technológia alkalmazása az európai előírásokat még jobban kielégíti, mint a ma mindenütt javasolt, méregdrága importált technológia. A mai tudományban az így - a gyakorlatban - letiltott kutatási területek egyre bővülnek. A fenntartható ivóvízellátás területén a Vincent féle bio-elektronika is ilyen tiltott tudományos terület. A bio-elektronika letiltása nemcsak az elektrokémia, és az ivóvízellátás terén okoz mérhetetlen anyagi károkat, hanem az orvostudomány terén is minden évben, igen nagy valószínűséggel, sok millió beteg életébe kerül. Sajnos, amikor pénzbeli haszonról van szó, minden más szempont a háttérbe szorul.

IVOVIZ.HU
Milyen kutatás kezdeményezését javasolná a jövő nemzedékeket képviselő fiatal tudósoknak?
Országh József
Azt mondanám, amit elsőéves hallgatóimnak mondtam a bevezető leckéimen. Őrizzétek meg gyermeki tudatlanságotokat. Nézzetek mindent egy tudatlan gyermek szemével. Szenteljetek különös figyelmet azoknak a jelenségeknek, amelyeket az érvényesnek tartott elméletekkel nem lehet megmagyarázni. Ott rejtőznek az igazi találmányok. Minden helyes és ismételhető megfigyelés a legzseniálisabb elmélet felett van. Mielőtt egy tudományos programba fogtok, a következő kérdéseket tegyétek fel magatoknak:
- Pontosan mit keresek?
- Ha sikerrel járok, a tudomány mit fog tudni, amit még nem tud?
- Ha minden a terv szerint történik, mit remélhetünk a megszerzett tudás alkalmazásától? Egy igen hatásos próba, amit minden tudós kutató megtehet. Magyarázza meg tudományos munkájának a lényegét és céljait egyszerű szavakkal egy általános iskolásnak. Nincs olyan magas szárnyaltú tudományos munka, amit egy értelmes kisiskolás meg ne értene, ha egyszerű szavakkal elmagyarázzák neki. Nagy a valószínűsége annak, hogy az a tudós, aki ezt képtelen megtenni, annak tudományos tevékenysége értelmetlen, és kutatása terméketlen. A társadalomnak nem "kutatókra", hanem "találókra" van szüksége. Aki csak a saját "specialitását" ismeri, az olyan, mint egy szemellenzős igásló.  Jelenleg túl sok "specialista" van, mert a fennálló rendszer ezeket helyezi előtérbe. Ez a jelenség az ismeretek bővülését nagyon késlelteti. A forradalmi feltalálók túlnyomó többsége nem "specialista", hanem igen széles látókörű, mindenhez nyúló, kíváncsi ember, polihisztor. Az ilyen a kutatóknak az önéletrajzában ritkán van nagyszámú tudományos - én azt mondanám: tudálékos - dolgozat. Aki valóban eredeti tudományos gondolatokat követve rendhagyó, keskeny ösvényeken jár, annak nincs ideje angol tudását csiszolni, sem barátokat szerezni földet uraló tudományos körökben.A mai tudományos világ kettészakadt. Az angol és az angollal rokon nyelvterületeken a tudományos karrierben elég tehetséges tudósnak lenni, és minden ajtó nyitva áll. Akiket nem ajándékozott meg sorsuk azzal a szerencsével, hogy angol nyelven dalolt a dajka felettük, mielőtt a tudományos pályára léphetnek, egy igen nehéz idegen nyelvet kell anyanyelvi szinten elsajátítani. Ha ezt nem tudják megtenni, a tudományos karriert még el sem kezdhetik. Így alakul ki a világon mindenütt, az angol nyelvterületeken kívül egy tudományos anti sélection. A legnagyobb tudományos lángelmék túlnyomó többsége nyelvi analfabéta. Ennek az ellenkezője is igaz: a nyelvi zsenik csak nagyon ritkán tehetségesek a természettudományok terén. Viszont csak ezek juthatnak a természettudományi karokra. A legjobbak elkallódnak. Ezzel a felsőfokú tudás monopóliuma a valóságban néhány országra korlátozódik. Ma minden "diszkriminációt" tűrhetetlennek tartanak, mindenki az "esélyegyenlőségről" szónokol, és senki sem veszi észre a nyelvi- és kulturális diszkriminációt, amit az angol nyelv általánosításával az emberiség kilenctizede kénytelen elfogadni. Mint a fenntartható vízgazdálkodás terén, a nyelvi esélyegyenlőség biztosítására is van olcsóbb, és magasan hatásosabb alternatív megoldás, mint az angol nyelv minden kutatóra való ráerőszakolása. Ami pedig a kutatási tartományokat illeti, induljatok mindig el egy meg nem értett és nem magyarázható jelenségből. A "tiltott tudományok" hemzsegnek ezektől a jelenségektől. Itt csak néhány ösvényt említek:

Az élő szervezetek képesek az atommagok energiaszintjeit befolyásolni. Ezt ma minden fizikus mereven tagadja, de számos közvetett megfigyelés ebbe az irányba mutat. Nagyon tanulságos Louis Kervran a biológiai transzmutációknak szentelt tudományos műveinek az elolvasása. Ezek a könyvek jelenleg csak francia nyelven hozzáférhetők. Feltehetően létezik a Mengyelejev periódusos rendszer mellett egy, az atommag szimmetria elemeire épített atommag (nukleáris) periódusos rendszer is. A biológiai úton "transzmutálható" elemek magjainak egy különleges geometriai szimmetria szerkezete van, ami poliform, tehát több formát vehet fel a belső energia szintek állapotának függvényében.
Ennek a merőben forradalmi elméletnek a kidolgozása hihetetlen alkalmazási távlatokat nyitna meg. A bio-elektronika vízvizsgálati, orvosi alkalmazásai ennek csak egy kis részét érintik. Már az eddig megfigyelt eredmények alapján egy sorozat igen súlyos betegség hatásos kezelési esélyei számottevően növekednének. Ilyen a legtöbb rákos megbetegedés, a csontritkulás, az AIDS, kalcium és magnézium beépítési zavarai, a trombózis és a szklerózis multiplex. Bio-elektronikai mérések hőforrásaink gyógyhatásáról alkotott képünket előnyösen kiszélesítenék.
Nagy a valószínűsége annak, hogy a biológiai transzmutációk segítségével a fotoszintézisről egy forradalmian újszerű szemléletet lehetne kialakítani, igen figyelemre méltó alkalmazásokkal. A ma ismert fotoszintézis szerint a növények a rájuk eső napenergiának alig 1 vagy 3 százalékát tárolják elégethető biotömeg formájában. Több megfigyelés arra utal, hogy a növények által felvett energia ennek valóságban a többszöröse. Ez a jelenség nagy valószínűséggel atommagok közötti proton átvitellel jön létre. Bár jelenlegi tudásunk szerint ez fizikai lehetetlenség, számos megfigyelés és közvetett kísérleti tény erre utal. Itt egy valóságos biológiai hideg nukleáris fúzióról van szó, ami hatalmas energiákat képes tárolni. Ezt a folyamatot egy baktériumokkal katalizált rendszerben vissza lehet fordítani, és a tárolt napenergiát hő alakjában felszabadítani. Az így nyert energia a biotömeg égési hőjének a többszörösét teszi ki. Ezért hirdetem több mint tíz éve azt a gondolatot, ami szerint a biotömeg egyszerű elégetése fa, szalma, forgács, törek, biogáz, bioalkohol vagy biodízel formájában egy valóságos merénylet az élővilág ellen. A hideg biológiai nukleáris fúzió hasznosítása után a teljes biotömeg humusz alakjában a természetes körfolyamatokba visszavezethető (egy része is égethető). A nyert energia pedig az égéshő sokszorosát teszi ki.
A biológiai transzmutációk segítségével nagy a valószínűség arra, hogy a radioaktív szennyező anyagokat is hatásosan lehetne semlegesíteni. Ebben az irányban is van néhány igen figyelemre méltó, eddig még nem közzétett megfigyelés.
Még számos más, igen eredeti és ígéretes kutatási ösvényt tudnék megjelölni, de ez túllép a jelen beszélgetés keretein. Hosszú tudományos pályafutásom alatt megfigyeltem, hogy a valóban eredeti kutatási javaslatokat rendszeresen visszautasították olyan javaslatok javára, amelyekről már előre ki lehetett mutatni, hogy semmire sem vezetnek. A kitaposott ösvények követése egy kutató számára mindig sokkal kifizetődőbb. Sajnos, ma egy tehetséges fiatal kutató gyakran egy igen fájdalmas választással szembesülhet: terméketlen, de jól "kitaposott" területekre kaphat pénzt, elismerést, de ha tudományos intuícióját akarja követni keskeny tudományos ösvényeken - bár forradalmian új ismeretekre tesz szert - karrierje "véletlenül" holtvágányra kerül ..

tovább>