- fehér, jégkristályokból álló csapadék, amikor a kristályok hatszöges hópelyhekké tömörülnek.

Dér - "rövid életű" tollpiheszerű kristályos jéglerakódás, szabadban lévő tárgyakon. Harmat helyett dér keletkezik, ha a felszínközeli levegő harmatpontja a fagypont alatt van.

Köd - légkörben a földfelszín közelében lebegő kis vízcseppek látható felhalmozódása. A ködöt alkotó vízcseppek létrejöhetnek a levegőben történő elpárolgással vagy a talajközeli levegő harmatpontig történő lehűlésével.

Pára - a levegőben lévő gáz halmazállapotú, teljesen láthatatlan víz. A páratartalom felső határa a telítettség, ami a hőmérséklettel exponenciálisan (igen erősen) nő. Minél melegebb van, a levegő annál több párát tartalmazhat. A levegő hirtelen lehűlése a benne lévő párát először köd, majd másfajta csapadék formájában kicsapja.  

Felhő - nagyobb magasságokban, a párával telített levegő lehűlésekor a gőz kisebb-nagyobb vízcseppek vagy jégkristályok formájában, sűrűségük révén láthatóvá kupacokba tömörül.

Zúzmara - akkor keletkezik, ha a túlhűlt vízcseppek (vízpára jégkristályosodása) olyan tárgyakba ütköznek (lerakódás), amelyeknek hőmérséklete fagypont körüli.